ládázás és sütögetés

Szombaton a négy gyerekkel ládáztunk kettőt Budaörsön, két kis dombot másztunk meg, két ládát találtunk meg. Jó erős szél fújt, bár a srácok szerint nem olyan erős, mint péntek este a szélcsatornában.

Este E-éknál a krumplisütés közben még csak gyülekeztek az esőfelhők, a kerti tároló léceit is mind le tudtuk pácolni, és csak akkor eredt el az eső, amikor bent vacsoráztunk (a teraszon nem volt világítás). A remek estét az sem árnyékolhatta be, hogy a cipőm, amit kint hagytam az ajtó előtt, az esőtől teljesen átázott, így mezítláb vezettem haza.

I work at night

A munkatársaim a messenger-en nézik meg, hogy milyen zenét hallgatunk éppen (a gépemen megy a last.fm, hangszóróval). Ha túl keskeny az ablak, akkor mindenféle hülyeséget olvasnak, aztán röhögnek, pedig az egy Club Mix.
Mi más?

kutatók éjszakája

Pénteken volt a Kutatók Éjszakája. Éreztem, hogy sokan leszünk, már jó ideje több forrásból is hallottam róla, jó volt a hírverése.
A család már a BME AE épülete előtt várt este, bíztunk benne, hogy az ott dolgozó ismerős a tömeg ellenére is bejuttat bennünket a Kármán Tódor Szélcsatorna Laboratóriumba. Jó néhány ismerőssel találkoztunk, mialatt a bemutatók és kísérletek folytak.

A gyerekeknek is nagyon tetszett az ütésre szilárd, lassú mozdulatra folyékony anyagban tapicskolás, a bob a szélcsatornában, az örvény-ágyú és a többi látványos mutatvány. A hatalmas tömeg ellenére mindent láttunk a kivetítőn, bár az örvényágyú füstje egy idő után vastag ködbe burkolta a laboratóriumot.

Kár, hogy a kicsik hamar elfáradtak, és én sem voltam elég elszánt, ezért kilenc felé már haza is mentünk, bár még sok helyszínen sok látnivaló várt ránk.
Majd jövőre előre regisztrálunk, és előre alszunk, hogy bírjuk a végéig.
A többi mobillal készült kép.

helyére került a biciklim

Kerülgettem pár évig, de végül tágas és szép "garázst" kapott.

séta a Lágymányosi hídban

Az Explore Hungary jóvoltából szombaton olyan irányból nézhettük meg a Lágymányosi hidat, ahonnan nem sokan: belülről.

Fiam vasútmániája nem csak a gördülőállományra terjed ki, egyéb méretes acélszerkezetek is érdeklik, megcsinálta már kartonból az összes budapesti hidat, így persze őt sem hagytuk otthon.

A kis csapat 10 óra előtt gyülekezett a pesti hídfőnél, a HÉV megállóban, Barnabás egyik kedvenc HÉV-spotting helyén. (Cifra palota után szokott itt nézelődni.)

Vezetőnk, Judit szokás szerint egészen elképesztő mennyiségű ismeretet osztott meg velünk a híd történetéről, építéséről és szerkezetéről. A hídfő acélkapujában a hídmester vette át a szót, és kedves egyszerűséggel mesélt a híd kulisszatitkairól.

Végigmásztunk a tartószerkezet belsejében az első vízben álló pillérig egy kényelmesen széles, de kényelmetlenül alacsony limbó-gerendákkal nehezített járdán. Fotózgattunk, lekukucskáltunk a Dunára egy kis kerek lyukon át, aztán vissza a hídfőbe, hogy egy szinttel lejjebb újra megtegyük ugyanezt a szakaszt, immár a hídszerkezet alá lógatott keskeny lábtörlőrács-szerű kezelőjárdán. A hídmester azt mondta, csak az jöjjön, akink nincs tériszonya, de úgy láttam, senki sem maradt a szilárd talajon.

Nem csoda, egészen fantasztikus élmény volt az átlátszó rácson állni magasan a vízfelszín fölött, a vasúti hídon áthaladó szerelvényekkel egy magasságban.

További képek a picasa-ban és az Explore Hungary élménytárában.