2010. szeptember 27., hétfő
ládázás és sütögetés
2010. szeptember 26., vasárnap
I work at night

Mi más?
2010. szeptember 24., péntek
kutatók éjszakája
Pénteken volt a Kutatók Éjszakája. Éreztem, hogy sokan leszünk, már jó ideje több forrásból is hallottam róla, jó volt a hírverése.
A család már a BME AE épülete előtt várt este, bíztunk benne, hogy az ott dolgozó ismerős a tömeg ellenére is bejuttat bennünket a Kármán Tódor Szélcsatorna Laboratóriumba. Jó néhány ismerőssel találkoztunk, mialatt a bemutatók és kísérletek folytak.
A gyerekeknek is nagyon tetszett az ütésre szilárd, lassú mozdulatra folyékony anyagban tapicskolás, a bob a szélcsatornában, az örvény-ágyú és a többi látványos mutatvány. A hatalmas tömeg ellenére mindent láttunk a kivetítőn, bár az örvényágyú füstje egy idő után vastag ködbe burkolta a laboratóriumot.
Kár, hogy a kicsik hamar elfáradtak, és én sem voltam elég elszánt, ezért kilenc felé már haza is mentünk, bár még sok helyszínen sok látnivaló várt ránk.
Majd jövőre előre regisztrálunk, és előre alszunk, hogy bírjuk a végéig.
A többi mobillal készült kép.


Majd jövőre előre regisztrálunk, és előre alszunk, hogy bírjuk a végéig.
A többi mobillal készült kép.
2010. szeptember 23., csütörtök
2010. szeptember 20., hétfő
séta a Lágymányosi hídban
Az Explore Hungary jóvoltából szombaton olyan irányból nézhettük meg a Lágymányosi hidat, ahonnan nem sokan: belülről.
Fiam vasútmániája nem csak a gördülőállományra terjed ki, egyéb méretes acélszerkezetek is érdeklik, megcsinálta már kartonból az összes budapesti hidat, így persze őt sem hagytuk otthon.
A kis csapat 10 óra előtt gyülekezett a pesti hídfőnél, a HÉV megállóban, Barnabás egyik kedvenc HÉV-spotting helyén. (Cifra palota után szokott itt nézelődni.)
Vezetőnk, Judit szokás szerint egészen elképesztő mennyiségű ismeretet osztott meg velünk a híd történetéről, építéséről és szerkezetéről. A hídfő acélkapujában a hídmester vette át a szót, és kedves egyszerűséggel mesélt a híd kulisszatitkairól.
Végigmásztunk a tartószerkezet belsejében az első vízben álló pillérig egy kényelmesen széles, de kényelmetlenül alacsony limbó-gerendákkal nehezített járdán. Fotózgattunk, lekukucskáltunk a Dunára egy kis kerek lyukon át, aztán vissza a hídfőbe, hogy egy szinttel lejjebb újra megtegyük ugyanezt a szakaszt, immár a hídszerkezet alá lógatott keskeny lábtörlőrács-szerű kezelőjárdán. A hídmester azt mondta, csak az jöjjön, akink nincs tériszonya, de úgy láttam, senki sem maradt a szilárd talajon.
Nem csoda, egészen fantasztikus élmény volt az átlátszó rácson állni magasan a vízfelszín fölött, a vasúti hídon áthaladó szerelvényekkel egy magasságban.
További képek a picasa-ban és az Explore Hungary élménytárában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)