2010. szeptember 20., hétfő

séta a Lágymányosi hídban

Az Explore Hungary jóvoltából szombaton olyan irányból nézhettük meg a Lágymányosi hidat, ahonnan nem sokan: belülről.

Fiam vasútmániája nem csak a gördülőállományra terjed ki, egyéb méretes acélszerkezetek is érdeklik, megcsinálta már kartonból az összes budapesti hidat, így persze őt sem hagytuk otthon.
A kis csapat 10 óra előtt gyülekezett a pesti hídfőnél, a HÉV megállóban, Barnabás egyik kedvenc HÉV-spotting helyén. (Cifra palota után szokott itt nézelődni.)

Vezetőnk, Judit szokás szerint egészen elképesztő mennyiségű ismeretet osztott meg velünk a híd történetéről, építéséről és szerkezetéről. A hídfő acélkapujában a hídmester vette át a szót, és kedves egyszerűséggel mesélt a híd kulisszatitkairól.

Végigmásztunk a tartószerkezet belsejében az első vízben álló pillérig egy kényelmesen széles, de kényelmetlenül alacsony limbó-gerendákkal nehezített járdán. Fotózgattunk, lekukucskáltunk a Dunára egy kis kerek lyukon át, aztán vissza a hídfőbe, hogy egy szinttel lejjebb újra megtegyük ugyanezt a szakaszt, immár a hídszerkezet alá lógatott keskeny lábtörlőrács-szerű kezelőjárdán. A hídmester azt mondta, csak az jöjjön, akink nincs tériszonya, de úgy láttam, senki sem maradt a szilárd talajon.
Nem csoda, egészen fantasztikus élmény volt az átlátszó rácson állni magasan a vízfelszín fölött, a vasúti hídon áthaladó szerelvényekkel egy magasságban.

További képek a picasa-ban és az Explore Hungary élménytárában.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...