A rácalmási Duna Ökoturisztikai központot már korábban is szerettük volna megnézni, így kapóra jött, hogy a Geobolt.hu ott rendezte meg második játékos túráját. A geocaching.hu és a gpsgames.hu rendezvényein már többször is voltunk, mindig nagyon jól éreztük magunkat, így -- mivel a résztvevők ugyanebből a körből kerültek ki -- arra számítottunk, hogy itt is jó társaság lesz. Bevallom, soha nem a győzelem miatt vettünk részt a versenyeken, nem is volna értelme végigloholni a távot, ha nézelődve, fényképezgetve is sétálhatunk, itt meg egyenesen csak játék volt, a verseny teljesen ki is maradt.
Azon nem csodálkoztam, hogy a geoláda listáról senki nem jelentkezett, hogy csatlakozna hozzánk, ehhez túlságosan későn küldtem el a meghívókat. A BBBBNET csapattal jó ideje szervezünk közös ládázást és egyéb programokat, szerencsére most sem kellett sokáig győzködni őket.
Délelőtt 10 órakor parkoltunk le a Rácalmás melletti Nagy-sziget hídjánál. A szigeten a tanösvény egyik fedett pihenőhelyén volt a bázis (egyben a büfé is), itt kaptuk meg a 15 pont koordinátáját, amiből szabadon választott 10-et kellett megkeresni, és felírni a jelszavakat.
A tanösvény nagyon könnyen járható, kellemes sétának ígérkezett, csakhogy -- a gps-ben lévő tuhu térkép és a nyomtatott műholdas kép jelzései dacára -- a 13-as és a 12-es pont között letértünk az útról, és átvágtunk az ártéri erdőn. Ezt a következő közel egy órában többször is volt alkalmunk megbánni (figyelem: néhány száz méterről van szó), miközben az áthatolhatatlan aljnövényzettel küzdve kerülgettük az elképesztően változatos hulladékokat. Szinte mindenből volt mintadarab, amit a Duna vízgyűjtő területén valaha valaki szükségtelennek ítélt, és képes a víz felszínén lebegni. A számomra legmegrázóbb szemét egy nagyobbacska szürke műanyag tartály volt, amelyen élelmiszer-ipari adalékanyagra utaló angol felirat mellett néhány kínai írásjelet láttam.
Nem is akartuk többé elhagyni a járható ösvényt, mégis nemsokára újra egy süppedős-sáros nyiladékban találtuk magunkat, egyre messzebb távolodva a térképen jelzett útvonaltól.
Érdekes, hogy így október vége felé is sok volt a szúnyog. Amikor legutóbb, sok-sok évvel ezelőtt itt jártam a szigeten a barátaimmal, alig száz métert tettünk meg, aztán futva menekültünk a hídon át. Nyár volt, és annyi szúnyog, hogy minden hevesebb mozdulatra sörétként záporoztak a bőrünkre.
A bázisra visszaérve forró tea és pogácsa várt minket, meg zsíroskenyér lilahagymával. Mivel útközben is sütizgettünk rendesen (mindenki hozott valami jót), pont elég is volt ennyi. Szokatlan volt, hogy az ajándék-sorsoláson nem nyertünk semmit, még jó, hogy BBBBNET-ék igen.
"Ha már itt vagyunk" felkiáltással általában meg szoktuk keresni a környékbeli ládákat is. Most is így volt, azzal a különbséggel, hogy a most a társaság egy része együtt maradt, és így, csapatostul kerestük meg a GCROKO és a GCKUKE ládákat.
Már majdnem sötétedett, amikor elbúcsúztunk és hazaindultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése