2010. október 30., szombat

a várvölgyi íjkészítő mesternél

 Korán keltünk, kanyargós és sokáig tart az út Pápa és Várvölgy között. T-ék már ott voltak, az autójuk vezetett nyomra, különben nem találtam volna oda Szimeiszter István íjász és íjkészítő mester házához.

T a maga készítette vadászreflex íja helyett szeretne egy "neves", de legalábbis profi küllemű íjat, mi meg csak kíváncsiságból tartottuk velük, no meg a környéken még jó néhány megtalálásra váró geoláda van.

Persze vittem az íjamat, és nem is bántam meg: a mester rendkívül önzetlenül rögtönzött íjász-órát adott nekünk. Éles szeme rögtön észrevette, hogy kezdők vagyunk, így hosszasan magyarázta a technika alapjait.

sebesség-mérő
Még a sebesség-mérő műszerét is bevetette, hogy lássuk, nem az íj fontereje a leglényegesebb paraméter, egy gyengébb íjjal is lehet ugyanakkora sebességre gyorsítani a vesszőt. Csak érdekesség: az én 33 fontos Pusztai Szelem például kb. 150 f/s (láb/másodperc) sebességgel lövi ki a gyakorláshoz használt 35 grammos vesszőket. Sokat tanultam ezalatt a pár óra alatt, legfőképpen azt, hogy még rengeteget kell gyakorolnom.
A hosszas ismerkedés eredményes volt, T meg is rendelte személyre szabott tradícionális reflex-íját. Egész meglepő, hogy a mester milyen gyorsan térítette el eredeti szándékától, a középlövő vadászreflextől, amilyet eddig használt, és beszélte rá a kifutó nélküli hagyományos íjtípusra, amivel pedig elvileg nehezebb a célzás. Annyi előnye biztos lesz belőle, hogy a 3D vadászversenyeken pár méterrel kisebb távolságról lőhet majd, mint a korábbi íjával.

Miután elköszöntünk, útban T-ék felé közösen levadásztunk néhány környékbeli ládát, például a zalaszántói Béke-Sztúpát, vagy a lesenceistvándi Mária-kápolnát. Ebédnek késő, vacsorának korai töltött-káposztázás után kicsit még beszélgettünk T-ékkel és barátaikkal, majd késő este értünk vissza Pápára.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...