tatai vadludak

Péntek éjjel hatalmas pelyhekben esni kezdett a hó. Aggódtunk, hogy mennyire lesz járható az ország reggelre, Barnabás buszos osztálykirándulása miatt. Szerencsére hideg nem volt, ezért reggelre már csak foltokban maradt hó.

A lányok egész nap pizsamában végeztek tartóssági tesztet a médialejátszón, én meg az unokaöcséimmel elmentem Tatára, ahol a sokadalom már várta a vadludakat. Nem vagyok madarász, de kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen. Reméltem, hogy a srácokat legalább a kipróbálható távcsövek érdeklik majd, de amúgy is szívesen benne vannak minden programban.

ha elfogy a hely: űrszimat

Az első külön vásárolt winchesterem 105 MB-os volt. Igen, mega, ennyire régen volt. Nem is értették a barátaim, hogy minek ez a fennhéjázás, hiszen "ki tudna megtölteni 100 megabyte-ot?".

Azóta eltelt néhány év, és ma már egyikük sem csodálkozik, inkább szorgalmasan veszi és tölti meg az újabb giga-, sőt, inkább terabyte-okat.

Az ekkora adathalmazban eligazodni egyre nehezebb feladat. Az intézők, fájlkezelők és egyéb kommanderek nem sokat segítenek abban, hogy lássuk, mi mekkora helyet foglal el a lemezen. A könyvtárak méretét mindegyik meg tudja mutatni, de általában csak egyesével, és sokszor hosszú számolgatás után.

Csaba látogatása

Pápán ért minket Csaba hívása, hogy eljönne meglátogatni minket. Épp a Garmin Téridő játékhoz kerestem a megfelelő koordinátákat, ezt még gyorsan lezavartuk, csak egy rövid kitérő volt Boba felé a 47° 11,21 17° 11,21 ponthoz, aztán siettünk haza.

Néhány éve nem találkoztunk, ami nem meglepő, amilyen otthonülők vagyunk. Jó volt látni, hogy szinte semmit nem változott, csak a haja lett rövidebb. Késő estig beszélgettünk. A gyerekek eleinte félve pislogtak csak át a másik szobából, de a végén boldogan beszálltak a "ki tud olyan állatot, amit még nem láttam?" játékba. Négy évesen egy világutazó természetfotóssal ilyet játszani bátor dolog, nem?

csokiépítő tréning

A szokásos céges születésnapi partyt egy remek ötlet tette emlékezetessé. A Chefparade főzőiskola csokiműhelyében, ami véletlenül pár lépésre van az bázistól, kipróbálhattuk a kézműves bonbon- és csokitorta-készítést.

séta a gyermekvasút mellett

Magyarországon az átlagosnál jó 8-10°C-kal magasabban alakulnak a hőmérsékletek, vasárnap 20°C köré emelkedtek a hőmérsékletek.  [...] A szokatlan időjárás miatt fejfájás, migrén jelentkezhet az érzékenyebbeknél, valamint dekoncentráltabbak, fáradtabbak lehetünk.

Hát nálunk nem jelentkezett. Bepakoltunk pár szendvicset a hátizsákba, letöltöttem a geoládákat és a games-pontokat a GPS-re, összeszedtem a gyerekeket és elmentünk kirándulni.

Barnabás új biciklije

Image via Wikipedia

A hirtelen ötletek hétvégéje volt. Szombaton biciklizni indultunk a gyerekekkel, de csak az ajtóban jutott eszünkbe, hogy Boróka biciklije már az új, kisebb termetű gazdájánál van, és tél közeledtével nem is gondoltuk új jármű beszerzésére.

A lányok rollerrel, mi, fiúk biciklivel elmentünk az utcánk végén lévő boltba, és hosszas nézelődés, alkudozás, és többszöri próbakör után végül Boróka átült Barnabás 16-os Hauser Kiwi-jére, amiről nagyon csak az új 20-as váltós Caprine Kids RS kedvéért mondott le korábbi tulajdonosa, nehéz szívvel. Az enyémmel együtt most már három piros bicikli van a családban, úgyhogy Áginak kissé beszűkült a mozgástere, már ami a színválasztékot illeti.

Azt, hogy a biciklilakat kulcsa otthon maradt, már abban a másodpercben tudtam, amikor a zár bekattant. Miután a vásárlást sikeresen lebonyolítottuk, szépen hazasétáltam az otthon felejtett lakatkulcsokért, de egyáltalán nem volt megnyugtató érzés a drága és annak is tűnő biciklimet  egy sima acélsodronnyal egy lakótelepi tárolóhoz drótozva hagyni.

Utána a Kopaszi-gáton próbáztattuk az új járműveket, teljes sikerrel. A váltó használata Barnabásnak -- talán a precíz Shimano grip-shiftes megoldásnak köszönhetően is -- azonnal hibátlanul ment.

távlövési kísérlet

Á pár napja lemérte, hogy milyen messze hord az íja, egy 40 fontos Pusztai Szél. Mivel a tudományos körökben csekély elfogadottságú ún. tyúklépéses módszerrel állapította meg a távolságot, ezért felajánlottam, hogy pontosítsuk a mérést műholdas helymeghatározással, ami a nagyobb pontosságon túl összehasonlíthatatlanul elegánsabb, mint kétszáz métert úriemberhez méltatlan totyogással megtenni a legelőn.

Meg persze furdalt a kíváncsiság, hogy az én íjammal, a 33 fontos Pusztai Széllel milyen messze tudok lőni.

a műszer jelzett, de nem hittem neki

Vasárnap este a Balaton felől autóztunk az M7-en Budapest felé. November elején már nincs jelentős forgalom, a nyári fürdőzők már nem járnak ilyenkor, a téli korcsolyázók pedig még elő sem szedték a korit a pincéből. A gyér forgalom dacára bekapcsoltam a Waze nevű online forgalom-figyelő és útvonaltervező programot a telefonomon, csak az unalom ellen. Na jó, nagy izgalmakra nem számítottam, csak arra, hogy szépen "nyeljük a csíkokat".

élénkül a napfolttevékenység?

Az, hogy az Omnia II-m lassan kezd méltatlanná válni az "okostelefon" besorolásra, talán a számlájára írható. Küld valaki egy SMS-t, amivel persze jócskán megelőzi a korát, az emberes Mars-expedíció ehhez képest kutyasétáltatás, aztán csodálkozik, hogy nem válaszolok, sőt, úgy teszek, mintha nem is kaptam volna meg, a fülem botját sem mozdítom.

Mert nem is kapom meg. Se akkor, se később, se egyáltalán. Pár óra múlva kapok egy másik SMS-t, mintha ez volna a világ legegyszerűbb dolga, csingling, new message, elolvasom, válaszolok, ilyenek. Pár nap múlva megint elszáll egy üzenet az űrbe, a /dev/null-ba, pedig a telefon kijelez, hangokat ad, züzmörög, működik. Telefonálok, SMS-t küldök, böngészek, helymeghatározok, amit szoktam. Aztán egy újabb napszélroham megint elfúj néhány bitet.

Tuti, hogy nem a telefon a hibás, mert a fényképezőgépem is érzi az napszéljárás változását. Kicsit öreg már, vagy nyolc éves, és a digitálisok gyorsan öregszenek, de azért különös, hogy pont ugyanakkor veszíti el a színeket mindkét kijelzője. Menő ugyan a zöld monokróm LCD, olyan, mintha éjjellátó lenne, csak hát nem az aluljáróban akarom elsütni műszakilag képzetlen járókelőknek, hanem használni szeretném. Biztos van valami tudományos magyarázat arra, hogy a zöld pixelek miért ellenállóbbak a napszéllel szemben, de én az összeset szeretném visszakapni, úgy megszerettem már a jó öreg F717-est.

Amit nem tudok a kozmikus sugárzás erősödésére fogni, az az autómban ugyanaznap kezdődött surrogó zaj, minden kerékfordulatnál. Érzem én is, hogy kínos, de ez még a klasszik változat, benzinmotor hajtja a kerekeket közönséges fémrudak segítségével, nem hibrid, nem intelligens, nem szinergikus.

De akkor hogy csapott bele a neutrínó?