Az, hogy az Omnia II-m lassan kezd méltatlanná válni az "okostelefon" besorolásra, talán a számlájára írható. Küld valaki egy SMS-t, amivel persze jócskán megelőzi a korát, az emberes Mars-expedíció ehhez képest kutyasétáltatás, aztán csodálkozik, hogy nem válaszolok, sőt, úgy teszek, mintha nem is kaptam volna meg, a fülem botját sem mozdítom.
Mert nem is kapom meg. Se akkor, se később, se egyáltalán. Pár óra múlva kapok egy másik SMS-t, mintha ez volna a világ legegyszerűbb dolga, csingling, new message, elolvasom, válaszolok, ilyenek. Pár nap múlva megint elszáll egy üzenet az űrbe, a /dev/null-ba, pedig a telefon kijelez, hangokat ad, züzmörög, működik. Telefonálok, SMS-t küldök, böngészek, helymeghatározok, amit szoktam. Aztán egy újabb napszélroham megint elfúj néhány bitet.
Tuti, hogy nem a telefon a hibás, mert a fényképezőgépem is érzi az napszéljárás változását. Kicsit öreg már, vagy nyolc éves, és a digitálisok gyorsan öregszenek, de azért különös, hogy pont ugyanakkor veszíti el a színeket mindkét kijelzője. Menő ugyan a zöld monokróm LCD, olyan, mintha éjjellátó lenne, csak hát nem az aluljáróban akarom elsütni műszakilag képzetlen járókelőknek, hanem használni szeretném. Biztos van valami tudományos magyarázat arra, hogy a zöld pixelek miért ellenállóbbak a napszéllel szemben, de én az összeset szeretném visszakapni, úgy megszerettem már a jó öreg F717-est.
Amit nem tudok a kozmikus sugárzás erősödésére fogni, az az autómban ugyanaznap kezdődött surrogó zaj, minden kerékfordulatnál. Érzem én is, hogy kínos, de ez még a klasszik változat, benzinmotor hajtja a kerekeket közönséges fémrudak segítségével, nem hibrid, nem intelligens, nem szinergikus.
De akkor hogy csapott bele a neutrínó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése