2010. november 27., szombat

tatai vadludak

Péntek éjjel hatalmas pelyhekben esni kezdett a hó. Aggódtunk, hogy mennyire lesz járható az ország reggelre, Barnabás buszos osztálykirándulása miatt. Szerencsére hideg nem volt, ezért reggelre már csak foltokban maradt hó.

A lányok egész nap pizsamában végeztek tartóssági tesztet a médialejátszón, én meg az unokaöcséimmel elmentem Tatára, ahol a sokadalom már várta a vadludakat. Nem vagyok madarász, de kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen. Reméltem, hogy a srácokat legalább a kipróbálható távcsövek érdeklik majd, de amúgy is szívesen benne vannak minden programban.


Az Öreg-tó környékét jól ismerem már, sokszor jártam ott, tudtam, hogy hol van a madármegfigyelő torony. A tóparton rengetegen voltak, szinte mindenkinél távcső vagy kisebb használtautó-értékű teleobjektív, és a távoli vízfelszínt kémlelték. No igen. A víz valahogy eltűnt a tóból, szabad szemmel épp csak sejteni lehetett a partvonalat, de persze ki akarta volna szabad szemmel nézni, amikor végig a sátrak mentén komoly optikai arzenált sorakoztattak föl a kiállítók.

A nagysátorban Máté Bence fotóit néztük meg, a többi programhoz túl nagy volt a tömeg.

A helyszín másik vége inkább bazárhoz hasonlított, hamarosan kezdtük elunni a mászkálást. Alkonyatig még sokat kellett volna várni, ezért a vadludak vízreszállását már nem vártuk meg, hideg is volt, úgyhogy sötétedés előtt hazaindultunk.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...