biai szilveszter

Amennyire nagy bulizós voltam fiatalabb koromban (semennyire), annál visszafogottabb életet élek, amióta családom van. A csavargás mondjuk nem lett kevesebb, hála a geocaching-nek, de a hajnalig tartó beszélgetés a barátokkal rendszertelenné vált, a zenés-táncos alkoholfogyasztásról nem is beszélve.

Általában az ünnepek nem zaklatnak fel különösebben, egyrészt sokkal racionálisabb vagyok annál, hogy a december 31., a 11. hó 11-e, 11 óra 11 perc vagy a 100 000. km az autómban  lázba hozzon, másrészt azt szeretem, ha egy nap az élményektől válik különlegessé, és nem a sorszámától.

GC2010 Geoszilveszter

A barátok-ismerősök látása kedvéért egyre gyakrabban veszünk részt a különböző geocaching rendezvényeken. Ezt a szilveszteri játékos évbúcsúztató most annyira közel jött hozzánk, hogy még a csípős hideg ellenére sem hagyhattuk ki.

A Kamaraerdő gyermekkorom iskolai kirándulásainak, akadályversenyeinek és egyéb outdoor ünnepségeinek helyszíne. Nem nagy, nem is túl izgalmas, talán szép se, de nekem otthonos és ismerős. A gyerekekkel is ide szoktunk jönni biciklizni, szánkózni.

Kicsit későn érkeztünk, a legtöbben már a kis esőbeálló körül gyülekeztek. Két bográcsban tea és forralt bor gőzölgött, a hosszú faasztalon rengeteg sütemény volt kipakolva.

A "verseny", azaz inkább játék könnyű volt: 7 pontot kellett egymás után megtalálni GPS-szel, minden ponton a következő pont koordinátáját találtuk. A korábbi versenyekkel ellentétben itt nem  volt tilos letérni az ösvényekről, a megfejtéshez nyílegyenesen kellett átvágnunk a hóborította erdőn, ugyanis a megfejtés a nyomvonalunk által kirajzolt alakzat neve volt. Hét pontot többé-kevésbé egyenes (de inkább girbe-gurba) vonalakkal összekötve képzelheted, hogy mennyire volt felismerhető a rajzolat, de persze a fantáziánk annál jobban beindult. Elárulom, a helyes megoldásra akkor sem jöttem volna rá, ha száz évig nézem a GPS kijelzőjét.

A kis séta után ajándék-sorsolás következett, persze Ági megint nyert, egy laposüveget. Megkapta Sir Galahad játékostársunk geoláda-megtalálásokhoz költött verseinek gyűjteményes kötetét is.

A mínusz 7 fokos hideg azért megtette a hatását, a buli a sorsolás után gyors sütipusztítással feloszlott,  érthető módon mindenki igyekezett haza.

A többi kép.

újra szolgálatban az F717

Image via Wikipedia

A kissé már öreg, de kitűnő és imádott Sony F717-es fényképezőgépünk megérkezett a szervizből, már nem csak zöld színt tud mutatni az LCD-n és az elektronikus keresőn, és remélem, az USB csatlakozója sem kontakthibás.

Ágival mindketten egyetértünk abban, hogy egy fényképezőgépnek súlya van, beleül a tenyérbe. Ennek van, és bár az alakja elsőre igencsak meghökkentő (sokan fel sem ismerik a kezemben, videokamerának nézik), tudása sok mai kompakttal szemben is megállja a helyét.

A Carl Zeiss objektív f2..2,4-es fényereje belső térben is vaku nélküli fényképezést tesz lehetővé, elforgatható a kijelzővel együtt az egész váz, vagy az objektív, ez nézőpont kérdése. Aktív infrával készít teljes sötében is képeket. Ál-mechanikus zoom-gyűrűje van, a lézeres autofókusz-segédfénnyel kevés fényben is viszonylag gyorsan fókuszál. Az akkuja sokat bír, és ami a lényeg, percben jelzi ki a hátralévő időt, nem három pálcikával. Ezek azok a funkciók, amiket használok, és ami miatt elégedett vagyok a géppel, pedig már 8 éves.

Ami hiányzik belőle, az az orientációs szenzor (elforgatás-érzékelő). (Meg a GPS, de az úgyis mindig van nálam, kis vacakolással megoldható a képek utólagos geotag-gelése.) Az 5x-nél egy kicsit nagyobb zoom néha jól jönne, meg persze még gyorsabb autofókusz, ami szerintem a kontrasztérzékelős kompaktok legfájóbb hiányossága. Mozgó célnál nagyon gyenge teljesítményt nyújt.

Második gép lenne ezentúl, ha az 550D teljes felszereltségében pompázna, de nem pompázik, egyelőre csak a kitobjektív van hozzá, így viszont az F717 makróban még jobb nála, meg biztos lesz olyan túra is, ahová a Canont nem cipelném el, a Sony meg -- akármilyen monstrum -- befér a hátizsákom felső zsebébe.

nem mindenkinek való: Machete

Ági meglepetés-mozit szervezett nekem ma estére. Ilyenkor látszik, hogy nem csak véletlenül keveredtünk mi össze: a film hibátlan választás volt, pont erre vágytam.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ajánlani akarom a filmet, sőt. Egyáltalán ne nézd meg, ha elítéled az öncélú, ugyanakkor mulattató erőszakot, a vallásos és más emberi érzések kifigurázását, vagy egyszerűen csak ettél vagy enni szeretnél valamikor a közeljövőben.

patcai kessertalálkozó

A héten úgy elkapott valami betegség, hogy még vépéenezni sem volt kedvem, csak aludtam naphosszat. Szerencsére péntekre erőre kaptam, otthonról belepiszkáltam kicsit a munkába, aztán pakolni kezdtük a hójáró-felszerelést a szombati DDRKT-re, azaz dél-dunántúli regionális kessertalálkozóra. Ez egy nem hivatalos geocaching rendezvény, a baranya-megyei ládászok szervezte baráti összejövetel.