A barátok-ismerősök látása kedvéért egyre gyakrabban veszünk részt a különböző geocaching rendezvényeken. Ezt a szilveszteri játékos évbúcsúztató most annyira közel jött hozzánk, hogy még a csípős hideg ellenére sem hagyhattuk ki.
A Kamaraerdő gyermekkorom iskolai kirándulásainak, akadályversenyeinek és egyéb outdoor ünnepségeinek helyszíne. Nem nagy, nem is túl izgalmas, talán szép se, de nekem otthonos és ismerős. A gyerekekkel is ide szoktunk jönni biciklizni, szánkózni.
Kicsit későn érkeztünk, a legtöbben már a kis esőbeálló körül gyülekeztek. Két bográcsban tea és forralt bor gőzölgött, a hosszú faasztalon rengeteg sütemény volt kipakolva.
A "verseny", azaz inkább játék könnyű volt: 7 pontot kellett egymás után megtalálni GPS-szel, minden ponton a következő pont koordinátáját találtuk. A korábbi versenyekkel ellentétben itt nem volt tilos letérni az ösvényekről, a megfejtéshez nyílegyenesen kellett átvágnunk a hóborította erdőn, ugyanis a megfejtés a nyomvonalunk által kirajzolt alakzat neve volt. Hét pontot többé-kevésbé egyenes (de inkább girbe-gurba) vonalakkal összekötve képzelheted, hogy mennyire volt felismerhető a rajzolat, de persze a fantáziánk annál jobban beindult. Elárulom, a helyes megoldásra akkor sem jöttem volna rá, ha száz évig nézem a GPS kijelzőjét.
A kis séta után ajándék-sorsolás következett, persze Ági megint nyert, egy laposüveget. Megkapta Sir Galahad játékostársunk geoláda-megtalálásokhoz költött verseinek gyűjteményes kötetét is.
A mínusz 7 fokos hideg azért megtette a hatását, a buli a sorsolás után gyors sütipusztítással feloszlott, érthető módon mindenki igyekezett haza.
A többi kép.
A többi kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése