patcai kessertalálkozó

A héten úgy elkapott valami betegség, hogy még vépéenezni sem volt kedvem, csak aludtam naphosszat. Szerencsére péntekre erőre kaptam, otthonról belepiszkáltam kicsit a munkába, aztán pakolni kezdtük a hójáró-felszerelést a szombati DDRKT-re, azaz dél-dunántúli regionális kessertalálkozóra. Ez egy nem hivatalos geocaching rendezvény, a baranya-megyei ládászok szervezte baráti összejövetel.

A Budapest - Patca távolságra az útvonaltervező két óránál is többet jósolt, ezért úgy próbáltuk kicselezni ősi ellenségemet, a koránkelést, hogy már pénteken este megtettük az út nagy részét, és Kaposváron töltöttük az éjszakát. A Kapos Hotel interneten át nézve nem tűnt rossz választásnak, számítottunk rá, hogy kicsit retró, de legalább nem kerül egy vagyonba. Amire nem voltam felkészülve, az a fagyos légkör, és most nem átvitt értelemben. Egyszerűen hideg volt, fáztunk. Egy pár napos hidegrázós megfázás után különösen érzékenyen érintett ez a hiányosság, de két takaróval ki lehetett húzni reggelig. Máskor nem hiányzott, de szombat reggel sokat megígértem volna egy befűtött szaunáért. A vidám, és gyaníthatóan nem szomjas baráti társaság hajnalig tartó ordítva röhögése az elalvásban nem zavart, nem is értem, miért.

Reggel persze ráérősen reggelizgettünk, hiszen pár perc az út, minek sietni. Igen, végül sikerült 11 óra körül megérkeznünk Patcára, a Katica-tanyára. Ha otthonról indulunk, akkor kicsit talán álmosabban, de 10-re biztos leértünk volna.

A rövid, játékos túrán Ági régi cimborája, a tanya tulajdonosának barátja és a környék jó ismerője tartott velünk. Vagy inkább mi tartottunk vele, hiszen GPS és tájfutó-térkép nélkül is pontosan tudta, merre kell mennünk, hogy a kiszemelt pontokat megtaláljuk.

A feladat az volt, hogy a készülékre feltöltött harminc-valahány pontot szabadon választott sorrendben felkeresve betűket gyűjtsünk, amiből egy értelmes öt betűs szót tudunk alkotni. Aki ezt a lehető legrövidebb út megtételével teljesíti, az nyer. A szabályok egyszerűek, a lényeg nem a versengésen, hanem a játékon volt, aminek nagyon örültünk. Mert mi nem rohanni, hanem a társaság és a jó hangulat miatt megyünk ilyen rendezvényekre, ami az eredményeinkből világosan látszik is.

ilyeneket kellett keresni

Nem túl zord hidegben, gyönyörű napsütésben sétáltunk a pontok között, hol úton, hol keresztül az erdőn. Annyira megtetszett a környék, hogy akár a rendes nyári táborozás helyszíne is lehetne, ha úszható, evezhető víz is lenne a közelben.

A gyerekek már kezdtek fáradni a hótaposástól, betűnk is volt egy csomó, de értelmes szavunk még nem, ezért kezdtünk aggódni, hogy a tervezettnél jóval nagyobb utat kell majd megtennünk, amikor nekem beugrott a mentő ötlet: a "medoc", ami -- elismerem -- kissé erőltetett, de a szabályoknak megfelel, és megmentett minket a további kilométerektől. Innen a műszerre alig pillantva majdnem egyenes úton tértünk vissza a tanyára, ahol leadtuk a tracklogot. meg sem kérdeztem, mennyit mentünk, nem is néztem.

A gyerekek kaptak a turistaház közelébe eső újabb pontokat, ahol játék és mikulás-csomag várta őket, persze nem túl gondosan elrejtve, csak annyira, hogy a kutatás izgalma nekik is meglegyen.

Bevallom, ekkor már csak a gulyásra tudtam gondolni, ami egészen fantasztikus volt, annyira, hogy a négyünknek rendelt három adagból egy egészet Barnabás nyomott be szuszogva, így Áginak az óriás túrós lepénnyel kellett egyenlítenie.

Sajnos, evés után belekeveredtünk a helyi mikulásozásba, amiben a gyerekeim vonakodtak elmerülni, viszont pont annyit időt vacakoltunk el, hogy lekéstük az eredményhirdetést és ajándék-sorsolást a turistaházban.

Aki ismeri rövidke pályafutásunkat, az tudja, hogy ilyen rendezvényeken nagyon ritkán nem hangzik el a nevünk az ajándékok sorsolásánál. Most viszont csak az volt a véletlenre bízva, hogy ki mit kap, olyan nem volt, aki üres kézzel, illetve csomagtartóval távozott volna. Olyan rengeteg ajándékot osztottak ki, hogy nekünk is egy egész szatyornyi jutott, értékes és hasznos holmik.

A szervezők és segítőik nagyon profi munkát végeztek. Csak sejtem, mennyi időt, munkát és pénzt áldoztak a helyszín kiválasztására, a szállás megszervezésére, a játék pontjainak kirakására, a támogatók meggyőzésére és az ajándékok beszerzésére, a műszaki feltételek megteremtésére, és még arra is volt gondjuk, hogy a bázison a rengeteg süti és gyümölcs mellé mindenki ingyen meleg italt fakaszthasson az automatából. Igazán gáláns és szívmelengető gesztus volt, a szó szoros értelmében is!

A többi kép.