2010. december 23., csütörtök

újra szolgálatban az F717

Sony F717Image via Wikipedia
A kissé már öreg, de kitűnő és imádott Sony F717-es fényképezőgépünk megérkezett a szervizből, már nem csak zöld színt tud mutatni az LCD-n és az elektronikus keresőn, és remélem, az USB csatlakozója sem kontakthibás.

Ágival mindketten egyetértünk abban, hogy egy fényképezőgépnek súlya van, beleül a tenyérbe. Ennek van, és bár az alakja elsőre igencsak meghökkentő (sokan fel sem ismerik a kezemben, videokamerának nézik), tudása sok mai kompakttal szemben is megállja a helyét.

A Carl Zeiss objektív f2..2,4-es fényereje belső térben is vaku nélküli fényképezést tesz lehetővé, elforgatható a kijelzővel együtt az egész váz, vagy az objektív, ez nézőpont kérdése. Aktív infrával készít teljes sötében is képeket. Ál-mechanikus zoom-gyűrűje van, a lézeres autofókusz-segédfénnyel kevés fényben is viszonylag gyorsan fókuszál. Az akkuja sokat bír, és ami a lényeg, percben jelzi ki a hátralévő időt, nem három pálcikával. Ezek azok a funkciók, amiket használok, és ami miatt elégedett vagyok a géppel, pedig már 8 éves.

Ami hiányzik belőle, az az orientációs szenzor (elforgatás-érzékelő). (Meg a GPS, de az úgyis mindig van nálam, kis vacakolással megoldható a képek utólagos geotag-gelése.) Az 5x-nél egy kicsit nagyobb zoom néha jól jönne, meg persze még gyorsabb autofókusz, ami szerintem a kontrasztérzékelős kompaktok legfájóbb hiányossága. Mozgó célnál nagyon gyenge teljesítményt nyújt.

Második gép lenne ezentúl, ha az 550D teljes felszereltségében pompázna, de nem pompázik, egyelőre csak a kitobjektív van hozzá, így viszont az F717 makróban még jobb nála, meg biztos lesz olyan túra is, ahová a Canont nem cipelném el, a Sony meg -- akármilyen monstrum -- befér a hátizsákom felső zsebébe.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...