Kessertársaim előtt kissé szégyenkezve vallom be, hogy ma jó néhány geoládánál jártunk, de egyet sem nyitottunk ki. Az Explore Hungary csapatával megnéztük Szob nevezetességeit, majd onnan keskeny nyomközön át-különvonatoztunk Márianosztrára.
A ládázásban az a jó, hogy magunknak állítjuk össze az útitervet, annyi ládát fűzünk föl az útitervre, ahányat akarunk, és olyat, amihez kedvünk van. Választhatunk sokpontos sétálós városi multit, vagy kaptatós, de panorámás erdeit, vagy számolós-trükkös-vicces akármilyet. A geocaching.hu sok ember által szerkesztett virtuális útikönyvében vannak igényesebben és kevésbé színvonalasan kidolgozott leírások az ország látnivalóiról, ebből szoktunk válogatni leginkább az alapján, hogy éppen merre járunk a hétvégén.
Az Explore Hungary kirándulásai egész más műfajt képviselnek. Judit egészen elképesztő tempót diktál, de nem a gyaloglásban, hanem a programok, látnivalók, érdekességek megszervezésében. Történelmet mesél, fényképeket ad körbe, és olyan összefüggéseket derít ki, amiktől újra rácsodálkozunk a már ismerősnek hitt helyekre. Ilyen körülmények között egyszerűen nem jut eszünkbe, hogy a ládát megkeressük.
A Luczenbacher kastélyban például a Szent László Gimnázium kollégiumának egyik nevelőtanára, a lazarista rend tagja fogadott minket, és mesélte el az épület és a rend történetét. Márianosztrán a kolostort az egyik pálos atya mutatta meg nekünk.
És nem csak a szellemi táplálék elsőrangú. A máriakúti vasúti megállóhelyen házi májas-zsíros kenyér és grill-virsli várt minket, a vonaton pezsgő, Márianosztrán bőséges vacsora a helyi étteremben.
A gyerekek, bár érthetően nem rajonganak a templomokért és műemlékekért, nagyon élvezték a nagy társaságot, a vonatozást, a mozdonyvezetést, a sütiket és a hóban csúszkálást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése