2011. február 10., csütörtök

kiléptem az íjász-csoportból

Közösségi hálózat és hagyományőrzés. Ezeréves kultúra néhány éves technológián. Íjászok csoportja a facebook-on.

Tavaly kezdtem lejárni a Csodaszarvas íjászpályára, egy tradícionálisra emlékeztető (nem könnyűfém-ötvözetből készült, irányzék néküli) laminált íjjal gyakorolni. Játéknak, kikapcsolódásnak szántam, amivel esetleg új embereket ismerhetek meg. Néhány versenyre is elmentem, ami nagyon kellemes élmény volt, dacára annak, hogy az eredményem leginkább is visszafogottnak mondható.


A facebook csoportba mindenkit meghívtak, akinek a profiljában szerepelt az íj szó, engem is. Örömmel csatlakoztam, gondoltam, hátha közelebb kerülök az igazi íjászok közösségéhez, talán tanulok is valamit, bár, a tapasztalatom azt mutatja, hogy ez nagyrészt gyakorlás kérdése. Itt is vannak persze guruk, akik esküsznek a saját technikájukra, kéztartásukra, felszerelésükre, filozófiájukra, és persze mindenki másét... khm... kedvezőtlen színben tüntetik föl. Ami azt illeti, elég sok ilyen guru van. Nagyon sok.

Az már a Csodaszarvasban sem lepett meg, hogy a hagyományos íjászat (tradinak becézik) kötődik a hagyományőrzéshez, történelemhez, régészethez, népművészethez. Ez tetszik is, nagyon jó, hogy nem csak földből kiásott tárgyak és szokatlan jelmezek emlékeztetnek őseinkre, hanem aktív sport vagy játék keretében csinálhatunk valami olyat, amit ők.

Sajnos, a facebook csoport áldozatul esett a patológiás ősmagyarkodóknak. Ezek sajnos lőnek. Nem érik be azzal, hogy szőrbe és bőrbe öltöznek, furán köszöntik egymást és különös történetek mesélésével távolodnak egyre messzebb a valóságtól. Belépnek a nem ősmagyar facebook-ra az idegenszívű számítógépükkel, és az áldatlan youtube-ra feltöltött videókkal árasztják el a csoportot, mindenféle megkeseredett idióta szánalmas agymenésével. Ha valaki célozna rá, hogy ennek talán másik csoportban lenne a helye (nem a "pszichotikusok, ide"-re gondoltam, hanem az "aki magyar, velünk tart"-ra), akkor megsértődnek és támadnak. Elég ebből. Hülyék.

Amúgy könyvet lehetne írni a kisközösségek, egyesületek, klubok szerveződési problémáiról. Hogyan akarják kevesek kisajátítani a csoport értékeit, miért képtelenek a tagok valódi együttműködésre és párbeszédre, mi a hatása a pénz megjelenésének vagy kilátásba helyezésének, milyen személyiségtorzuláshoz vezet, ha jelentéktelen lúzerek látszat-hatalomhoz jutnak. Vidám könyv nem lenne, és pont azok nem olvasnák el, akiknek szüksége van rá, de nem baj.

A végére egy fordulat: tegnap egy ismerősöm meghívott a geocaching facebook-csoportba. Majd mesélek. Egyelőre annyit, hogy amikor geoládázni kezdtem, pártoló tagja voltam a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesületnek, aztán fejvesztve nem újítottam meg a tagságomat.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...