Nemrég láttunk az angol hipermarketben egy érdekes gyümölcsöt. Sárgadinnye méretű, citromsárga citrusféle, elsőre leginkább a grapefruitra emlékeztet, csak könnyebb kimondani a nevét. Kínai, és "honey pomelo" a teljes neve, ami alapján abban reménykedtünk, hogy édes az íze, még akkor is, ha a "mézédes"-nek nevezett dinnye nem is mindig az.
A kis műanyag hálón belül hermetikusan be van fóliázva, és egy kis szalagon nagyon okosan piktogramok segítenek a vastag héj leküzdésében. (Biztos volt idő, amikor a banánhoz is szakszerűtlenül álltak neki a kiváltságos fogyasztók.) A héja két fázisban távolítható el, a külső könnyen lejön, a belső puha, szivacsos réteg lehúzkodása viszont kissé időigényes, legalábbis nekem. Amíg a ribizlikombájn-gyártók felfigyelnek a szélesedő piaci résre, és előállnak egy pomelo-hámozó géppel, addig remek esti program lesz a családnak, ahogy elfehéredő ujjakkal elszántan vakarászom az egyre kisebb labdáról a keserű héjdarabkákat.
Nagy szerencse, hogy a végén felgyorsulnak az események, és az ehető, sőt nagyon finom rész már szinte magától kifordul a gerezdeket borító hártyaszerű héjból. Az íze a gyerekeim szerinte a szőlőre emlékeztet. Nem, nem csak savanyú szőlőt kóstoltak eddig, a pomelo tényleg édes. Ha savanyú, rosszat vettél, ne add föl, vegyél másikat, vagy máshol. Ha keserű, akkor türelmetlen voltál, és nem szedted le a hártyát. Pucolj alaposabban.
Az egész család szereti, majdnem minden este befalunk egyet. Csak az a kár, hogy olyan kicsi. :)
