Ugyanaz a csapat, akikkel Dunaújvárosban is voltunk, most a Kecskeméthez közeli Ballószögön, az Aranykor Wellness fürdőben rendezett éjszakai szauna-partit.
Ezúttal gyerekek nélkül mentünk néhány barátommal, így végre én is bejutottam a szaunába. A kinti rönkszaunába egyszerre húsz ember is befér, tele is volt minden felöltés alkalmával, de jó társaságban ez egyáltalán nem volt zavaró. Két lelkes szaunamester egymást váltva, elképesztő kitartással vezényelte a sós, a sörös-jeges és kubébaborsos-mézes szeánszokat, keverte a forró levegőt a zászlóval.
Aki még nem próbálta, annak elárulom, hogy a sót és a többi élelmiszert nem rendeltetésszerűen fogyasztottuk el, hanem egyszerűen magunkra kentük. A hatás kézzel fogható: még napok múlva is érezhető a bőrön a változás. Azoknak is, akik rutinos szaunázók, szokatlan lehet a sok duma, viccelődés, nevetgélés, amitől szinte repül az idő. Persze, ez csak ilyen kulturált, jó társaságban működik, egy átlagos magyar szaunában erre szinte semmi esély.
A szaunaház előtt a szabadban tíz fokban beszélgetve hűtöttük magunkat, bámultuk a csillagokat a tiszta égbolton és fado-t (ha jól sejtem: Mariza-t) hallgattunk. Néha bementünk a fürdőbe zuhanyozni, merülni a hidegvizes medencében és lazítani a termálban.
A végére maradt a szaunamesterünk védjegyének számító csokis bedörzsölés a gőzben. Vadmálnás csoki? Vaníliás csoki? Ezt mi egyszerűen rákentük a mézre, így aztán másnap estig olyan illatunk volt, mint egy fegyelmezetlen édesipari dolgozónak.
Lehet, hogy így elmesélve sokaknak bizarr és idióta dolognak tűnik, de kipróbálva egyszerűen csak nagyon jó, úgyhogy mi rászoktunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése