Reggel a gyerekek már rutinosan kapkodták össze a kertben elrejtett tojásokat. Imádják, mi meg csendben számoljuk, megvan-e mind. Idén kicsit nagyobb készlettel játszottunk, így nem volt szükség a recirkulációs technika bevetésére, hogy megfelelő ideig biztosítva legyen az önfeledt szórakozás. A megtalált tojások ismételt visszarejtésének ugyanis fontos feltétele, hogy nálad legyen a kosár, és hogy a gyerek ne kezdje számolni, esetleg szín és méret szerint csoportosítani a zsákmányát. Legközelebb tájfutó-térképet fogunk használni, az még egy ideig lelassítja őket.
Délután mehetnékem támadt, a biciklizéshez túl szeles volt az idő, ezért egy kis erdei sétát tettünk a Fekete-séd forrásvidékén, Csehbánya közelében. Volt közelebbi meg nem talált láda több is, de vizeset akartam, Barnabás könnyebben gyalogol, ha patakozhat közben.
9,4 km volt a kocsitól a Tiszta-víz-forrásig meg vissza, könnyű terepen. A Bakony legnagyobb forrása bőséges és valóban tiszta vizű. Foglalatlan, egy néhány méter átmérőjű tavacskában tör a felszínre, majd pár méter után a Fekete-sédbe ömlik. A térképen jelölt hidak közül egyet sem találtunk épségben, de valahogy mindig átjutottunk, 7/8 részben száraz lábbal (nem árulhatom el, melyikünké volt az 1/8).
Majdnem tökéletes kirándulás volt, kár, hogy két idióta cross-motoros felverte a csendet, telepöfögte az erdőt és felszántotta a talajt. A nyomok alapján nem először. Jó ideig játszottam a gondolattal, hogy ha valahogy le lehetne verni a motorjáról, milyen tanulságos lenne megkötözve ráültetni egy hangyabolyra, aztán nyitni neki egy fotóalbumot a neten. Ha van jobb ötleted, kíváncsian várom!
A képek a picasaban. (Igen, a vizes láb is.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése