A szombati jégesős májusi tél nem tartott tovább egy napnál, vasárnap már zavartalan napsütésben vadászhattunk a litéri dombok között a céltáblahasú műanyag állatokra.
Kissé döcögősen indult a verseny, a macerás papírmunka miatt csak 11-kor lőttük ki az első vesszőket. A tegnapi viharból mára csak az erős szél maradt, néhány célállat pedig nyílt terepen volt, így az eddigiektől eltérően az oldalszéllel is számolni kellett annak, akinek gyengébb, lomhább az íja. A verseny előtti bemelegítő gyakorlást is kihagytam, semmi kedvem nem volt egymáshoz érő könyökkel álló emberek közé beállni és egy olyan vesszőfogóra lőni, amiben már vagy 80 vessző állt. A szokott elvárással indultam el most is, az állatot ne sokszor hibázzam el, a rákarcolt célköröket nem is nagyon nézem, ha beletalálok, kicsit jobban örülök. Azért az első, ráadásul oldalszeles célnál elért 8 pont nagyon sokat javított a hangulatomon, még akkor is, ha a véletlennek köszönhetem.
A csapat összeszokottan tette a dolgát. A csapatkapitány vezette a beírólapokat, egy diktálta a találatokat, más a vesszőket húzta ki a célból vagy a versenyszervezők kedvességéből mögé telepített paravánból, a többiek a paravánt is kicselező vesszők után túrták a közeli bokrokat. Erdős-ligetes dombokon sétáltunk egyik céltól a másikig, szalagokkal kijelölt útvonalon, de a 4,5 km-en 28 cél van, így két pont között alig több, mint 100 métert gyalogoltunk, utána fejenként egy (mellé esetén még egy) lövés, pontbeírás, vesszőgyűjtés és indulás a következő célhoz. A gps szerint 1,0 km/h volt az átlagsebességünk, túraként tehát értékelhetetlen, a lábunk is csak a sok álldogálás miatt fáradt el délutánra, de ezt leszámítva nagyon szórakoztató volt. Persze a rutinosak székkel egybeépített hátizsákkal jöttek, így a várakozás idejét kényelmesen üldögélve töltötték.
Az eddigi versenyekhez képest kevesebb volt a trükkös cél, ami egyenesebben megfogalmazva vesszőtőrő célt jelent, azaz, ha nem a polifoam állatot találod el, akkor alatta egy követ, vagy mögötte egy fát, ami az esetek jelentős részében egy kb. 1000 forintos vessző elvesztésével jár. Az ilyen gonosz céloknál még a tapasztalt íjászok kezében is megremeg az íj, a közvetlen anyagi veszteség eshetősége nem segít a megfelelő tudatállapot elérésében. Most egyetlen nyílhegy volt csupán a veszteségem.
A célbaérkezés után volt ebéd, büfé, összeadás. Én szokás szerint az eredményhirdetéskor már otthon voltam, annyit néztem csak meg, hogy akit akartam, azt legyőztem-e.
Tetszett a verseny, jó volt szerintem is :)
VálaszTörlés