Gyékényes és Kaszópuszta

A nemsokára hagyománnyá váló nyári sokcsaládos sátorozáshoz az interneten találtam néhány megfelelőnek tűnő kempinget, de persze a sokszor gyengécske honlap és pár fénykép alapján vakmerőség volna egy 30 fős társasággal megjelenni, ezért személyesen is fel szoktuk deríteni a kiszemelt helyszínt. (Kempingeknél, de általában a szálláshelyeknél nagyon örülnék egy forgatható, körbejárható panorámaképnek a honlapon. A fénykép nagyon csalóka tud lenni.)

Gyékényes jó messze van, pár kilométerre a horvát határtól, de az autópályán gyorsan megközelíthető. Zákány felől érkeztünk a faluba, az első benyomásunk nagyon pozitív volt: a tó elég nagy, a környéke szép, bár kissé zsúfoltan állnak a horgásztanyák a parton. Kicsit odébb, a panzió, étterem és kemping környéke jól kiépült üdülőcentrumnak tűnt, a lángos-pecsenyesütő mellől nem hiányzik a parkoló, sőt a szökőkút sem. Még egy homokos röplabdapálya is van.

Tetszett, hogy ingyenes és tiszta a strand, és bár nem túl nagy, így szombaton, jó időben sem volt teltház. A kemping viszont némi csalódást okozott. Az étterem és a vízpart közötti nagyobbacska telek a kemping. Ennél még a kimondottan családias poroszlói kemping is nagyobb területű. Annyira meglepettek voltunk, hogy a vizesblokkot teljesen elfelejtettük megnézni, rögtön látszott, hogy itt nem fogunk nagy létszámmal táborozni. Egy hosszú hétvégére, 1-2 családnak tökéletes lesz, de 30 embernek kicsi, főleg, ha belefutunk valami iskolai táborba vagy motoros találkozóba. Kár, mert a környék szolgáltatásai nagyon jók: van kerékpárút, csónakkikötő, vitorlázás gyerekeknek is, sült hal, kolbász, fagyi.

Megebédeltünk az étteremben, pörköltet, mert még forgott a malac a nyárson, abból nem kaptunk, csak nézni lehetett. A tájékoztató tábla szerint van még egy kemping a tó partján, de nem találtuk meg, valószínűleg bezárt, ez a hely nem egy Siófok, már ami a vendégek számát illeti.

Sietnünk kellett, hogy le ne késsük az aznapi egyetlen vonatot Kaszópusztán. A keskeny nyomtávú erdei vasút Kaszó és Szenta között 8 km-es szakaszon kanyarog Somogy megye legnagyobb egybefüggő erdejében. Tíz perccel indulás előtt érkeztünk, így még láttuk, amint környékbeli amatőr hajtányosok kipakolják a maguk készítette pedálos és motoros hajtányokat az utánfutóból, sínre teszik és vidáman elrobognak az erdő felé. Barnabás fiam azóta már nem csak gátat, hidat, vasutat és szélerőművet akar építeni, hanem hajtányt is. Hátha legóból is jó lesz.

A szombati járat nem megy el Szentáig, csak a Baláta-tóig, de ehhez szakvezetéses kirándulás is tartozik a tó melletti kilátóhoz. Vezetőnk a vonatról leszállva csöndesen megemlítette, hogy ha lehet, ne nagyon kódorogjunk le az ösvényről, mert vipera is él a környéken. Soha nem láttam még ennyire fegyelmezett, zárt alakzatban sétáló turistákat az erdőben! Megkérdeztem, később a kilátónál képet is mutatott róla, boszniai és fekete keresztes viperáról (Vipera berus bosniensis és Vipera berus var. prester) volt szó, de persze nem láttunk egyet sem.

A vonaton megismerkedtünk egy kedves lánnyal és az édesanyjával, ami úgy kezdődött, hogy Boriska látványosan rettegett a lány játékmackó-szerűen barátságos kutyájától. Nagyon aranyos volt tőlük, hogy vigyáztak a gyerekeinkre a kilátó tövében, amíg mi fent távcsővel lestük a madarakat és hallgattuk a tó és a környék történetét.