Palacsinta után magamhoz vettem a fényképezőgépet, állványt, távcsövet és zseblámpát, és kimentünk a gyerekekkel a közeli parkba holdfogyatkozást nézni. Kicsit elsiettük, már sötétedés előtt kint voltunk, a holdat meg csak a Google Skymap-en át láttuk, valahol a panelházak mögött. (Nélkülözhetetlen alkalmazás, a telefont az ég felé fordítva megmutatja az égitesteket, berajzolja és feliratozza a csillagképeket. Sokkal kevésbé romatikus, mint meleg nyári estén a tóparton hanyatt feküdni a fűben és csak a Göncölt felismerni, de látványos és hasznos.)
A játszótéren ütöttük el az időt fél kilencig, akkor visszamásztunk a "bikás" dombra, ahol már jó néhányan ácsorogtak. A hely piknikezésre jobb, mint ég-megfigyelésre: minden oldalról toronyházak és magas fák veszik körül, a holdat is csak akkor láttuk kibukkanni egy tízemeletes fölött, amikor már csak keskeny csíkocska maradt belőle. A gyerekek hamar elunták az egy irányba bámulást, és bandázásba kezdtek, szerencsére a dombról rájuk is kitűnő rálátásunk volt, így senki nem tévesztette szem elől az övéit.
Nagyon jó alkalom volt arra, hogy összeismerkedjünk néhány kedves emberrel, a gyerekeink meg is beszélték, hogy másnap is találkoznak. Fél 11 körül indultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése