2011. június 25., szombat

Olaszrizling éjszakája szárazon

Két szombat estére tervezett programról is letettem már, ezt a harmadikat el is felejtettem, még jó, hogy T telefonált. Háromnegyed óránk és 70 km-ünk volt indulásig.



Az "Olaszrizling éjszakája" egy geocaching-gyökerű reklámjáték. Csopak nyolc borpincéjét kell egy este felkeresni, a leggyorsabb nyeri az oklevelet, a császkálók, borozgatók, üldögélve versenyzők pedig a tombolán mindenféle ajándékot: autós navigátort, pólót, palack bort. A látogatást jelszó megszerzésével kell igazolni, de komolykodás, ellenőrzés nincs semmi, nem ez a lényeg, borozót úgyse hagy ki senki, kíváncsi, a másiknál milyen a rizling íze.


Nekem semmilyen, nem ízlik, de nem tudom, hogy a műfaj, vagy csak a "Papa" termése. Az volt az első még kora este, tudtam, hogy éjfél előtt nem vezetek, belekortyoltam Ági poharába. A nagy hírű velős-pirítóst is odaadta hozzá, beledőlt a bors, csípett, ki tudja, el kellett-e nyomni vele valamit, vagy csak ettől híres.

A többi helyen aztán nem is nagyon érdeklődtünk, megnéztük a PET-palackban a jelszót és mentünk tovább. Amúgy is egyre többen ültek az asztaloknál, egyre kevésbé lehetett velük szót váltani, ha nem találtam a palackot és kérdezni kellett. (Viszolygok az ittas emberektől, akkor is, ha csak spiccesnek mondaná magát.) Ez az este nem az ismerkedésről szólt, mentünk négyen, T-ék jócskán előttünk jártak valahol, csak a célban találkoztunk. A gyerekek meglepően jól bírták a 9 kilométert sötét, elhagyatott utakon. Zseblámpa persze nem volt nálunk, a telefonok fényénél kerestük a jelszót, ha nem borozóban, hanem csak útszéli bokron lógott. A nyomtatott térkép semmire sem volt jó, a hátára írhattuk a megtalált szavakat, de az utat a Garminon lévő tuhu és a Google Maps együtt mutatta csak meg, de kaptunk szóbeli segítséget is, ami nélkül a térképpel eltévedtünk volna.

Általában nem zavar, hogy a bázisra visszaérve még várni kell az eredményhirdetésre és a sorsolásra, de most még az a háromnegyed óra is hosszúnak tűnt éjfélig. A gyerekek beültek a kocsiba és hamarosan elaludtak, mi a Balaton Borkúriában beszélgettünk T-ékkal. A zsíroskenyér mind elfogyott, borhoz nem volt kedvünk, hideg volt. Csak zárójelben, kíváncsi lennék, hogy egy borhoz értő ember mit szól az intézmény bortárolási módszeréhez. Talpon, fényben állnak a palackok, mint a közértben. Olyan a hangulata is.


A tombola viszont gazdag volt, bőségesen hullottak az ajándékok, T-ék is nyeregettek ezt-azt, bár a táncoló Elvis-figura nem lett meg. (Én nekik adtam volna, ha azt nyerem.)

Hátha jövő nyárra elfelejtem.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...