Pénteken este érkeztünk Sarudra, a Tisza-tó észak-nyugati, csendesebb partjára. A bázisnak helyet adó kempinget nem könnyen találtuk meg, dacára annak, hogy egy gps-es tájékozódási versenyre neveztünk be. A főbejáratot nem csak határozott behajtani tilos tábla, de egy közelben álldogáló rendőrautó is megközelíthetetlenné tette az önkéntes jogkövetők számára. Amikor végre bejutottunk, láttuk, hogy itt az előzetes "foglalás" ellenére nem fogunk négy sátrat felállítani, egyet is csak úgy, ha a köteleket keresztbefeszítjük a szomszéd sátoréval. Fojtott káromkodás, hátramenet, öt perccel és száz méterrel odébb másik kempingben zseblámpás sátorverés.
Az Adler ugyan méterekkel távolabb van a víztől, viszont hatalmas területű, szépen gondozott fűvel, sátor melletti hűtővel van felszerelve, és abban az időben rajtunk kívül még vagy 4 társaság lakott ott, ami azt jelentette, hogy a mi négy sátrunknak kb. egy hold szabad gyep jutott.
Az Adler ugyan méterekkel távolabb van a víztől, viszont hatalmas területű, szépen gondozott fűvel, sátor melletti hűtővel van felszerelve, és abban az időben rajtunk kívül még vagy 4 társaság lakott ott, ami azt jelentette, hogy a mi négy sátrunknak kb. egy hold szabad gyep jutott.
Szombaton reggel sietség nélkül egy kis kertkapun átballagtunk a gpsgames.hu átmeneti bázisára, hiszen azért jöttünk előző este, hogy ne kelljen hajnalban kelnünk. A nevezés és a felkeresendő pontok koordinátáinak feltöltése a gps-re gyorsan ment, de a barátaink megérkezéséig még volt időnk meggysörözni a cimborákkal és végignézni a szponzorok árukínálatát. Majdnem dél volt, mire elrajtoltunk.
A szárazföldi rész a táj visszafogott változatossága miatt nem volt nagyon emlékezetes, szerencse, hogy nagy baráti társasággal sétáltuk végig a távot és volt még utána egy evezős versenyszám is. A feladat egyszerű volt, simán érinteni kellett a megadott ellenőrzőpontokat és ezt tájfutó-lyukasztó által a versenylapunkra bökött pici lyukakkal igazolni. A gyalogos résszel viszonylag hamar végeztünk, a bázison kaptunk új versenylapokat, a kikötőben pedig három négyes kenut, és végre vízre szálltunk.
A feladat ezúttal is a megadott pontok becserkészése volt, a lyukasztók egy felszeletelt polifoam-kukac darabjaihoz voltak erősítve, legtöbbször valami nádas-hínáros terület szélén. Nem volt nehéz, igazi levezető örömevezés volt, kiskorú gyermekekkel nem is vágytuk ennél bonyolultabb rejtvényre. Szépen sorban levadásztuk a pontokat, mártogattuk az evezőket a sűrű hínárba, lendületes evezőcsapásokkal rontottunk át néhány keskenyebb nádason, remélve, hogy egyrészt nincs ennyire pontos térképük a szervezőknek sem, másrészt most sem lesz tracklog-razzia a célbaéréskor. A vége felé kicsit aggódtunk egy közelgő viharfelhő láttán, de szerencsére elkerült minket.
A bázisra visszatérve megállapítottuk, hogy a büfében egész rendes lángost és palacsintát adnak, bár ugyanazzal a logisztikai problémával küzdenek, amit a Csata utca környékén hírhedt Romus kocsmában tapasztaltam először: az elkészült ételeket kikiáltással jelzik a várakozók felé, és nem az kapja meg, aki előbb rendelt, hanem aki előbb ért oda a pulthoz. Vízilabdázók előnyben, némi morgolódás folyamatosan garantált.
Az eredményhirdetésnél nem csak a sorsolásra volt érdemes figyelnünk, ugyanis a BBBBNET csapat igazi kupát kapott a remek időeredményért. Mi inkább a szerencsejátékban villogtunk, nyertünk is mindenféle ajándékot.
Még néhány kép.
A feladat ezúttal is a megadott pontok becserkészése volt, a lyukasztók egy felszeletelt polifoam-kukac darabjaihoz voltak erősítve, legtöbbször valami nádas-hínáros terület szélén. Nem volt nehéz, igazi levezető örömevezés volt, kiskorú gyermekekkel nem is vágytuk ennél bonyolultabb rejtvényre. Szépen sorban levadásztuk a pontokat, mártogattuk az evezőket a sűrű hínárba, lendületes evezőcsapásokkal rontottunk át néhány keskenyebb nádason, remélve, hogy egyrészt nincs ennyire pontos térképük a szervezőknek sem, másrészt most sem lesz tracklog-razzia a célbaéréskor. A vége felé kicsit aggódtunk egy közelgő viharfelhő láttán, de szerencsére elkerült minket.
A bázisra visszatérve megállapítottuk, hogy a büfében egész rendes lángost és palacsintát adnak, bár ugyanazzal a logisztikai problémával küzdenek, amit a Csata utca környékén hírhedt Romus kocsmában tapasztaltam először: az elkészült ételeket kikiáltással jelzik a várakozók felé, és nem az kapja meg, aki előbb rendelt, hanem aki előbb ért oda a pulthoz. Vízilabdázók előnyben, némi morgolódás folyamatosan garantált.
Az eredményhirdetésnél nem csak a sorsolásra volt érdemes figyelnünk, ugyanis a BBBBNET csapat igazi kupát kapott a remek időeredményért. Mi inkább a szerencsejátékban villogtunk, nyertünk is mindenféle ajándékot.
Még néhány kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése