A DDRKT a Dél-Dunántúli Regionális Kesser-Találkozó nevű évente többször is megrendezésre kerülő vidám játékos-kirándulós-bulizós összejövetel, ami a geocaching játékosok között egyre népszerűbb. Nem is olyan régen volt az utolsó a Gemenci-erdőben, és máris itt a következő, igaz, a szervező-páros örömteli elfoglaltságai miatt ezúttal "light", azaz könnyített változatban.
A helyszín a Pécstől északra fekvő Melegmányi-völgy volt, a panoramio.com képei alapján előre sejtettük, hogy gyönyörű hely. Szállást nem kerestünk, egy naposra terveztük a programot, és elég hosszú az út a gyülekezőhelyként megadott kulcsosházig, ezért látszott, hogy korán kell majd kelnünk, ha kilencre oda szeretnénk érni, de azt hittem, hogy még alhatunk a buszban.
Most először ugyanis a Geobuszt választottuk a saját autó helyett, a gpsgames.hu erre az alkalomra bérelt 9 személyes kisbuszát. A többi utas egy kivétellel régi ismerős volt, így aztán az alvásból nem lett semmi, de legalább gyorsan telt az idő a beszélgetéssel.
A bázison a korai érkezés dacára elég sokan gyülekeztek már, biztos volt olyan is, aki már ott aludt. A máskor oly bőkezű támogatókat most a résztvevők helyettesítették: az ebédhez mindenki hozott két szem krumplit, egy hagymát és egy darab kolbászt, sőt, az elmaradhatatlan ajándékokról is mindenki maga gondoskodott. Úgy láttam, nem csak nekem tetszett ez a megoldás, szépen gyűlt is a konyhában a krumplikupac.
A túrázás mellé most is kaptunk feladatot, a térképen megjelölt pontokon talált titokzatos tárgyakat kellett összegyűjteni, és szerencsés esetben egymással összepárosítani, sőt, összehármasítani, progresszíven emelkedő pontok reményében. Az első kis műanyag doboz megtalálásakor kiderült, hogy csavarokról, anyákról és alátétekről van szó, de persze nem egyforma méretűek, így nem is volt olyan egyszerű, mint elsőre hinnéd. Az első "full" majdnem a túra végén állt csak össze, amikor már vagy 10 bigyó csörgött a zsebünkben. Ja, és volt még műanyag tipli is, az joker-nek számított.
A Mecseknek ez a része nekem tetsző hely. Mély, minden irányba futó patakvölgyek, patakok, vízesések és források, no meg ilyenkor tavasszal végtelen medvehagyma-mezők. Nem vicc, térdig gázoltunk a medvehagymásban, minden talpalatnyi helyet betöltött -- az orrunkat is beleértve. A végén persze mindenki szedett egy nagy kosárral, gondolom, a fülükön jött ki a következő napokban is. Mi sajtkrémes mártogatóssá alakítottuk a másnapi vetítéses bulira.
Nagy csapatban mentünk, így sokkal vidámabb, meg a gyerekek is jobban bírják a távot, ha mindig másnak a kezét foghatják. A kötelező pontokon kívül még jó néhány rendes geoládát is megkerestünk a környéken, a szervezőknek még arra is volt idejük, hogy a rendezvény előtti napokban telerakják állandó ládával a völgyet.
A távunk 14,4 km lett, ráadásul előnytelen magasságprofillal, ugyanis fentről indultunk és leereszkedtünk a völgybe, ebből következően a végén megint fel kellett másznunk a bázishoz. Örültünk, amikor beértünk a célba, és már csak a kötőelem-gyűjteményünk darabjait kellett összecsavargatni ahhoz, hogy megkapjuk a megérdemelt paprikás-krumplit, ami a műfaj korlátait szétfeszítően finom volt, és nem csak az éhség miatt.
Az ajándéksorsolást is egyedi módon oldották meg: az első kisorsolt játékos az általa hozott ajándékot adta az általa kihúzottnak, az pedig újabb nevet húzott a kalapból, így szépen körbeértek az ajándékok.
Ja, nem is tudom, hány pontunk lett, de remekül éreztük magunkat. Köszönjük a szervezőknek, a játékosoknak, akik ezúttal tényleg nagyban hozzájárultak a sikerhez és a Geobusznak, hogy háztól-házig vitt minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése