9. Dél-dunántúli Regionális Kessertalálkozó

A geoládák keresgélése mindenkinek másképp okoz örömet. Van, aki arra hajt, hogy minél többet megtaláljon a megjelent ládák közül, egyet sem hagy ki, ha valamelyik nem tetszik neki, legfeljebb bosszankodik, de megszerzi a pontot. Van, aki ha már éppen ott van valahol, szétnéz a környékbeli ládák között, van-e számára érdekes, csak hogy elüsse az időt. Van, aki a gyerekeket mozdítja ki ezzel az erdőbe kirándulni: a kisebbek észre sem veszik, hogy kilométereket gyalogolnak a kincsesládában rejtőző apró játékok kedvéért. Van, aki a rendszeres sportolás, edzés mellett vadássza le az útjába eső ládákat, vagy pont az edzőköreit osztja meg másokkal ilyen formában. Néhányan a keresésnél is jobban szeretnek új ládát elrejteni, felkutatni kevéssé ismert érdekes helyeket és egy geoládával megmutatni azt másoknak, és várni a megtalálók hálás visszajelzéseit a logokban. A pirosegyesezőknek nem csak a megtalálás számít, de az is, hogy ők jegyezzék be elsőként a megtalálást egy újonnan megjelent láda naplójába. Van, aki a családtagjait és a barátait is próbálja megfertőzni és van, aki magányosan szürkíti a térképet.

Mi azok közé tartozunk, akiknek ez a játékon, a csavargáson kívül főleg a társas szórakozást jelenti. A geocaching közösség-építő jellege egy szombaton megjelenő könnyű városi ládánál kialakult spontán kesser-csődületben is érezhető, de ha valaki jól megszervezett közös programokra vágyik, ahol a régi cimborák mellett újakat is szerezhet, az is biztosan talál magának ilyen lehetőséget két hónapon és száz kilométeren belül. Az egyesület évente kétszer rendez "hivatalos" geocaching-versenyt, ezen kívül van geo-karácsony, geo-szilveszter, geo-nyúl, geo-pacal és teljesítmény-túra. A műanyagdobozos stílustól néha elszakadni vágyók számára létrehozott, mindenféle kreatív gps-es játékokkal megrakott társoldal, a gpsgames.hu is minden nyáron szervez nekünk sétálós-biciklizős-evezős könnyed, mókás versenyt, a geocaching eszközöket és relikviákat forgalmazó geobolt.hu pedig még merészebb programokat szervez: éjszakai gyalogos pontkereső versenyt zuhogó esőben vagy rejtvény-fejtős paintball-ozást. És ezek csak az országos rendezvények! Azok kedvéért, akik nem szeretnének vagy nem tudnak az egész országon átutazni egy találkozó miatt, Debrecen és Pécs környékén vannak regionális találkozók is, a helyi ládavadászok tiszteletreméltó erőfeszítéseinek és szervező-képességének köszönhetően. A felsorolás nem teljes, ezek csak azok, amiken már részt vettünk.

A Dél-dunántúli találkozók rendszerint before-partyval kezdődnek péntek este, a messziről érkezők elfoglalják szállásukat és színtelen, ám illatos italokat kínálnak körbe a magukkal hozott vékonyka üvegekből. A szombat a játékos versenyé. A feladat könnyű és mókás, a rendezők szigortalanok, a cél az, hogy mindenki jól érezze magát, mászkáljon kicsit a környéken. A gps-re az induláskor feltöltött pontokon nem jelszót kell leolvasni, hanem egy apró tárgyat lehet találni, minden helyszínen mást. Egy tárgy magában 5 pontot ér, de ha kettőt sikerül értelmesen összepárosítani, akkor már 20-at, ha pedig hármat illeszt össze valaki, akkor 45 pontot kap érte a célbaérkezéskor. Tavasszal csavar-anyacsavar-alátét volt a sor, most fadarab-termés-falevél. Aggódva várjuk a további ötleteket, a nem korhatárosak lassan elfogynak.

A pénteket általában ki szoktuk hagyni a gyerekeinkre való tekintettel. Az időkép.hu radarképét nézegetve még a szombati részvétel is bizonytalanná vált, ugyanis épp a déli országrészben jeleztek szombatra erős havazást és viharos szelet. A havazással nincs bajunk, ha a talajra közel merőlegesen érkezik, de a szél nagyon nem hiányzott. Szombaton reggel kértem is egy friss időjárás-jelentést a helyszínen lévőktől, akik megnyugtattak, hogy a Delta-főcímből ismert hóviharról szó sincs, épp csak fújdogál. (Eszembe is jutott egy hasznos funkció: az okostelefonok automatikusan hozzátehetnék a twitter- és egyéb bejegyzésekhez a feladó tartózkodási helye mellett a pillanatnyi véralkohol-szintjét.) No, nem mintha csalódtunk volna a helyszínre érkezve! Dehogy. 

A gpsgames-buszt már korábban megtöltötte az egyesület vezetősége, ezért külön kocsival mentünk, de mivel ígértek nekünk hóláncot, gps-t meg egy utast, ezért Siófoktól előttük haladtunk, mint egykor a kormányzati előfutógép a Kádár-vonat előtt. Az M7-est elhagyva nemsokára havazni kezdett, persze vízszintesen, és nem a mi haladási sebességünk miatt. Bárdudvarnokot már 8-10 cm hóban értük el, aszfaltot nem láttunk, de gond nélkül haladtunk. A Bányai Turisztikai Centrum egy pici dombocskán van, de előre jelezték, hogy a felvezető úton nem tudunk majd kocsival feljutni, lent parkoljunk. Az a fél kilométer volt a legrosszabb egész nap. A viharos szél fagyott havat csapott az arcunkba, ráadásul nem kevés cuccot cipeltünk. Fent viszont a szokásos jó hangulat és nagyon sok régi ismerős fogadott minket. Meglepett, hogy milyen sokan eljöttek a zord idő ellenére.

Elintéztük a nevezést, kaptunk nyomtatott térképet és pontokat a gps-ünkre, majd szép kényelmesen újra beöltöztünk és egy kisebb csapattal útnak indultunk. A minimális követelmény egy pont megtalálása volt, de mi elhatároztuk, hogy annyit teljesítünk, amennyit ilyen időben szenvedés nélkül meg tudunk találni, aztán visszatérünk a bázisra. A gyerekeket akár ott is hagyhattuk volna, nyugodtan eljátszottak vagy rajzoltak volna a melegben, karnyújtásnyira a süti-hegyektől, de végül mindketten úgy döntöttek, hogy velünk jönnek. Szerencsére hamar viszonylag szélvédett terepre jutottunk, a fák között már alig volt érezhető a szél, a hóesés így már élvezhető volt.

A pontok közel voltak egymáshoz és a tárgyakat megtalálni sem volt nehéz. A fényképezőgépem sajnos nem időjárás-álló, így csak a mobilommal tudtam fotózni, az mindennek ellenáll, az érintőképernyője a vizes kezemnek is, úgyhogy folyton a kezemet kellett törölgetnem. Valaki mondjon egy trükköt, hogy a hangerőgombbal lehessen exponálni a Motorola Defy-n! Az egyik versenypont egy igazi geoláda mellé került, így ezt is leszedtük, vasútrajongó fiam nagy örömére. 6,3 kilométert mentünk mindössze, de a gyerekek már fáradtak, így hét pont után a bázist jelöltük be a gps-en, és visszatértünk a melegbe. A büfében megkaptuk a geomenüt: gulyáslevest és tejfölös kenyérlepényt. A gyerekek kimentek szánkózni a dombra, valahogy megsejthették, hogy ez a rengeteg hó csak itt és most élvezhető, ki kell használni minden percet. Baliagy-nek külön köszönöm, hogy figyelt rájuk, amíg mi bent a jó melegben beszélgettünk.

Lassan sötétedni kezdett, többen a hazaindulást fontolgatták, és a hóhelyzetet figyelték. A szervezők közvetítették is az útinform jelentését, miszerint Kaposvártól Pécs felé csak hólánccal szabad közlekedni, és több környékbeli utat lezártak a havazás miatt. Északra még szabad volt az út, mi pedig arrafelé, Pápára készültünk, de az eredmény-hirdetést még mindenképpen meg akartuk várni. Most mondhatnám, hogy "akkor még nem sejtettem...", de persze, hogy nem a legtöbb pontot összegyűjtőnek járó elismerésre pályáztunk, hanem a rengeteg ajándékra, amiket a szponzorok jóvoltából kisorsoltak a résztvevők között. Néhányan azt suttogták, hogy annyi ajándék van, hogy senki nem megy haza üres kézzel, és valóban: mindenki kapott valamit, Ági a BaLee és Andi által készített édességes-batyukat nyerte meg, én pedig a Levin és a klimabox.hu által felajánlott egyik fődíjat, egy Lumix fényképezőgépet! Nagyon jól jött, a gyerekeim is kezdenek rákapni a fényképezésre.

A nyeremények összepakolása után a többiekkel együtt újra beöltöztünk és elindultunk hazafelé. Nem tudom, hányan kényszerültek maradni a hó miatt, remélem, mindenki talált valami megoldást. Én csak az árokbéli parkolóhelyemről nem tudtam segítség nélkül kiállni, de szerencsére sokan parkoltak mellettünk, pillanatok alatt kilökték a kocsit a gödörből.

Kösz mindenkinek! Izgalmas volt az ítéletidő, remek volt a szervezés, finomak voltak a sütik, de -- több más, nem geocaching rendezvény tapasztalata alapján -- az a legjobb a DDRKT-ban, hogy bár sok a régóta összetartó barát a társaságban, mégsem belterjes, egy újonnan csatlakozó játékos sem érzi úgy magát, mintha kívülálló lenne.

A többi képet itt találod.